Minden munkavállaló munkahelyi életében fontos időpont a próbaidő vége. Nekem is az. Jelentem: túléltem. Az osztályvezető - szokatlan módon - megkérdezte, hogy ...és? szeretnék-e továbbra is itt dolgozni? Hát persze. Ha szeretnék, rajtam nem múlik. Jól érzem magam itt, szeretem a munkámat... (és zárójelben jegyzem meg, a közszférában létszámstop van). Persze, még így is elküldhetnek, de ha eddig nem tették, ezután miért tennék.
Állítólag sokat nyomott a latban az a pár pluszfeladat, amit kaptam. (Jó ezt tudni.) Naés a szimpátia.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.