Ha munkába álltál, még nem biztos, hogy van állásod holnap is. Az ok logikus: próbaidő alatt gond nélkül el lehet küldeni az embert, és azon vannak, hogy az első 3 hónap alatt derüljön ki mit tudsz vagy nem. Vagy az, hogy hogyan állsz a főnökhöz, egy vezetői székbe ültetett nőjéhez vagy a céghez. Ezért kétszer gondolkodni és egyszer szólni, vagy nézni. Inkább higgyenek megalkuvónak, mintsem beleszaladj egy felmondásba, ha a főnök elképzeléseit kell véleményezni. Mire kell még figyelni: késés, ebédidő, konformitás, munkatársi kapcsolatok, betegszabadság, telefonbeszélgetések... viszont csak 3 hónapot kell kibírni. Volt olyan állásom, ahol egy hónap alatt belefutottam több dologba is, ami aztán elég volt ahhoz, hogy rövid úton megváljanak tőlem. Kritizáltam a főnököt, nem megfelelő hangon szóltam a nőjéhez és nem restelltem elmenni betegszabira. (Amúgy pontos voltam, a munkámmal is meg voltak elégedve.) Melyik volt a végzetes tett, nem tudom. Viszont nem csodálkozom, hogy csak egy hónapig bírtak.